Daniel Keyes: Virágot Algernonnak

Amikor a végére értem ennek a könyvnek, az volt az első kérdésem (persze csak akkor, amikor már meg tudtam szólalni), hogy ki ez a Daniel Keyes? Honnan tud ennyi mindent erről a témáról? Hogy tud valaki ennyire jól írni? Akkor aztán kiderült, hogy az író, többi könyvében is pszichológiai - pszichiátriai problémákkal foglalkozott, jellegzetes témái voltak például a többszörösen hasadt személyiségek, értelmileg sérült, elmegyógyintézetekben élő, borderline személyiségzavaros vagy öngyilkosságra hajlamos emberek történetei. Kiterjedt tudását a fent említett témákról, az 1950 – ben megszerzett pszichológia diplomája alapozta meg. Ezt az ismeretanyagot aztán rendkívül jól párosította a bűnügyi, vagy éppen a science fiction műfajára jellemző elemekkel.

A Virágot Algernonnak egy novellának indult, amelyet Keyes később kibővített. A regény elnyerte a Hugo Award és a Nebula Award díjakat, valamint a média is számos adaptációt készített belőle. Az 1968 – as Charly című fim főszereplője Oscar-díjat kapott alakításáért.

(kép forrása: moly.hu)

A történet egy körülbelül 70 –es IQ-val rendelkező fiatal felnőtt férfiról, Charly Gordonról szól és egy kisegérről, Algernonról. Mindkettőjükön olyan kísérleti agyműtétet hajtanak végre, mely rohamos gyorsassággal megnöveli intelligencia hányadosukat, ugyanakkor nem tisztázott, hogy ez az eljárás tartós, örökre szóló, vagy csak rövid ideig tartó változását jelent az érintettek mentális képességeit illetően. Mi azt a folyamatot kísérhetjük végig, ahogyan Charly és Algernon változik a műtétet közvetlenül megelőző időszaktól, méghozzá a főszereplő szemüvegén keresztül, hiszen az ő előmeneteli jelentéseiből bontakozik ki a cselekmény.

A Virágot Algernonnak nagyon közel áll hozzám, hiszen értelmileg akadályozott gyerekekkel foglalkozom. A könyvben megjelenő családszerkezeti változásokra, a szülő és a sérült gyermekek kapcsolatának torzulásaira én is láttam néhány példát. Rengeteg, talán más számára apró részleten is elpityeredtem, a végén pedig nagyon sírtam. A munkám során is sokszor elmondtam már, hogy azok a felnőttek és gyerekek szerencsésebbek, akik nincsenek tisztában saját korlátaikkal, ők önfeledten és boldogan tudnak élni, és ez a gondolat a könyvnek is egy fő mondanivalója. Fontos kérdés  még a regényben, hogy az intelligencia vagy a szeretet fontosabb egy ember életében, az ide kapcsolódó kedvenc idézetemet lentebb csatoltam. Charly vívódásai egykori (és félelmei szerint, talán jövőbeli) akadályozottságnak tükrében mélyen megérintett, és fájdalmasan hatott rám.  Közben pedig öröm volt olvasni igazi szépirodalmat, ahol szinte csilingelnek a mondatok, nagyszerűek a hasonlatok, az önelemzések megfogalmazása tökéletes, az egész írás rendkívül igényes. Nagyon kerek, nincs benne egy olyan mondat sem, ami felesleges; de egy mondattal több sem kellene már bele.

 

Daniel Keyes életéről innen tájékozódtam: http://www.danielkeyesauthor.com/dksbio.html