2017. április 9., vasárnap

Szerb Antal: A Pendragon - legenda


Szeretem a szépirodalmat, bár az utóbbi időben inkább könnyed, szórakoztató könyveket olvastam. Mégis úgy gondoltam, hogy A Pendragon legenda című művel kapcsolatos élményeimet osztanám meg először a blogon, annak ellenére, hogy igen nehéz írni róla. Merész dolog ugyanis bármilyen kritikával illetni, egy a magyar irodalomtörténet számára ennyire meghatározó író bármelyik alkotását.

Az irodalmat kedvelőknek elsőként talán a Magyar irodalomtörténet, valamint a Világirodalom története jut eszébe Szerb Antal neve hallatán, könyvtári emlékeim között kutakodva nekem is felvillan egy – egy kép ezekről a kötetekről. Mégis az Utas és holdvilág az, ami által kapcsolatba kerültem az íróval, és rögtön nagyon nagy hatással volt rám. Emlékszem a könyv utolsó oldalait egyetemistaként a kollégiumi szobámban olvastam el késő éjszaka, és olyan mélyen a gondolataimba férkőzött, hogy egész éjszaka szörnyű álmaim voltak, nagyon zaklatottan aludtam. Pár évvel később újraolvastam, de már csak a zsenialitás, a nagyszerűség érzése maradt benne.

Szerb Antal
forrás:libri.hu
Az utóbbi években egyre nyitottabbá váltam a különböző irodalmi műfajok iránt. Ennek, és jó ízlésű barátaim ajánlásának köszönhető, hogy kezembe vettem a Pendragon – család történetét bemutató regényt, mivel a témája igencsak távol áll tőlem. Egészen más élmény volt, mint az Utas és holdvilág, soha nem mondtam volna meg, hogy a két műnek ugyanaz az írója. Egyrészt hangulatilag is nagyon más: az előbb olvasott könyv drámai, már – már depressziós; az utóbbi pedig humoros, szatirikus, itt – ott groteszk hangvételű. Többször felnevettem az igen kritikus narráción, a szellemes, olykor szúrós megjegyzéseken.

De nézzük a történetet. A mesélő a magyar származású Bátky János bölcsész, tudásra szomjas, kutató jellemű férfi, aki tisztában van a praktikus, gyakorlatias készségének hiányaival. Kritikusan, de nem szigorúan szemléli önmagát. Egy véletlennek köszönhetően Earl of Gwynedd meghívja a Pendragon család otthonába, a llanwygani kastélyba. Bátky itt mélyül el a rózsakeresztesek történetében, minek kapcsán belekeveredik egy összeesküvésbe, egy kísérteties eseménysorozatba.

Rózsakereszt
(forrás: vilagbiztonsag.hu)
 
A történet szereplői nagyon jól megrajzolt, tipikus karakterei az angol bűnügyi regényeknek, mondhatni, hogy szinte karikatúrái azoknak. Szerethető, emlékezetes figurák, akiket érdemes volt egy történetben összehozni. A cselekmény is izgalmas , számomra kissé kiszámítható, bár vannak benne olyan fordulatok, amelyek meglepetést okoztak nekem is. Ami engem zavart, hogy az én ízlésemhez képest ebben a könyvben már túl sok a misztikum. Örültem volna, ha kissé racionálisabb megoldások születnek, éppen ezért a befejezést egészen máshogyan képzeltem el.

A könyvet egyébként egy nap alatt olvastam el, és nagyon jól tettem, mert úgy gondolom, hogyha valahol hosszabb időre meg kellett volna állnom, akkor nem biztos, hogy később folytattam volna. Nem azért, mert nem tetszett, hanem azért, mert maga a téma nem érdekelt. Nem szeretem az összeesküvés elméleteket, nem tudtam se elolvasni, se megnézni a Da – Vinci kódot, és nekem valahogy az jutott eszembe róla. Ezért nagyon vártam már, hogy mikor érek a végére. Ennek ellenére elismerem a mű irodalmi értékét, és szeretettel ajánlom azoknak, akik nyitottak az efféle történetekre.
forrás: libri.hu
 

1 megjegyzés:

  1. Nem olvasom el a "történetet", mert a regényt szeretném előbb.

    VálaszTörlés