Alice Feeney - Időnként hazudok

Az újságíróból fikciós íróvá avanzsált Alice Feeney első regénye az Időnként hazudok.  A 2018-ban publikált  (női) thriller gyorsan meghozta a sikert az éveken keresztül a BBC – nél dolgozó riporternek. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy azóta gyors egymásutánban jönnek ki a könyvei. 2019-ben az I know who you are jelent meg, idén pedig a His & Hers várható.

Alice Feeney ( kép forrása: twitter)

Az Időnként hazudok jól illeszkedik az úgynevezett női thrillerek sorába, Paula Hawkins, Gilliann Flynn vagy B.A. Paris történeteinek viszonylatában is jól megállja a helyét. Hogy kiemelkedik – e közülük, az már nem olyan egyértelmű. Az biztos, hogy az A Very Good Production és a Warnes Bros Tv lát fantáziát a történetben, hiszen sorozatot kezd gyártani a történetből Sarah Michelle Gellar főszereplésével. (sg.hu)

Már az első oldalak egyikén megkapjuk a figyelmeztetést, amit mindvégig szem előtt kell tartanunk.
„A nevem Amber Reynolds. Három dolgot kell tudnod rólam:  

1. Kómában vagyok. 
2. A férjem már nem szeret.
3.  Időnként hazudok."

Erős nyitás, de azért felhívnám rá a figyelmet, hogy a cím akár az írónő önvallomása is lehet. Szóval figyeljetek, ez a könyv a megtestesült szemfényvesztés.

A történet tehát azzal nyit, hogy megtudjuk, hogy Amber kómában fekszik. A főszereplő ugyan tudatánál van, hall minden beszélgetést, de a testét nem tudja kontrollálni, nem tud mozogni, reagálni a külvilágra. Tudja, hallja, hogy férje ott van mellette, ugyanakkor valami gyomorszorító érzés fogja el jelenlétében, úgy érzi, hogy Paulnak köze van ahhoz, hogy ő éppen egy kórházi ágyban fekszik. Ez lesz az egyik idősík a történetben. A másik körülbelül egy héttel ezelőtt játszódik, amikor beleláthatunk Amber mindennapjaiba, egyre többet tudunk meg róla, és egyre meglepőbb dolgokat. Ezen kívül pedig a 10 éves lány gyerekkori naplójának részleteit is olvashatjuk 1992 – ből, amelyben gyermekkorának fájdalmas és súlyos részletei tárulnak fel előttünk. Izgalmas az, ahogyan ezek a szálak végül összefutnak és találkoznak.

A regénynek van valami nyomasztó és szürreális hangulata. Ahogy a kórházban Amber számos hallucinációt él át, úgy az olvasó is néha bajba kerül, hogy most megtévesztés áldozata, vagy pedig ez a valóság. A történet feszes tempójú, habár a regény elejét, kezdését sok kritika érte. Valóban lassabban csordogál a cselekmény az elején, ugyanakkor szükség van erre ahhoz, hogy térben, időben, élethelyzetben el tudjuk helyezni a sztorit. Vannak azért a könyvben gyorsan kikövetkeztethető események, talán ez direkt van így, hogy azt higgyük, hogy sikerült megfejtenünk a nagy titkot, de azért igen nagy pofonokat is kapunk, sok meglepetés vár ránk, a végkifejlet pedig megdöbbentő. És pont a lezárás miatt még egy darabig nem lesz egyszerű elengedni ezt a történetet.

A stílus, a szöveg rendben van, sőt bizonyos tekintetben ki is emelkedik a hasonló stílusú könyvek közül. Ugyanis nagyon szép képeket használ, jól vizualizálható metaforákat, hasonlatokat, sokszor egészen lírai a nyelvezet.

 „ A nagy hullámok előtt mindig fodrozódik a víz. Azt már megtanultam, hogy hagyjam, hadd sodorjon magával, sokkal könnyebb megadnod magad, és hagyni, hogy fölvessen. Attól tartok, hogy egy nap végleg elnyel majd a sötét víz, nem leszek képes följutni a felszínre. A kapcsolók vagy fel vannak kapcsolva vagy pedig le. Az emberek fönt vannak, vagy lent. Amikor lent vagyok, nagyon nehéz ismét feljönnöm, és ilyen messze még soha nem estem. Még akkor is, ha emlékezhetnék rá, hogyan jussak vissza a normál kerékvágásba, nem hiszem, hogy felismerném magam, amikor odajutok.”

„Az üvegből kihúzott parafa hangja most kevésbé örömteli, mint máskor. Egy pillanatig a kezemben tartom, némely szögből tökéletesnek látszik, sosem tudod meg, mennyire sérült a belseje.”

Olvasd el Alice Feeney Időnként hazudok című könyvét, ha: 

1. Bírod a női thrillereket, még akkor is, ha kicsit lassabban bontakozik ki a történet.  
2. Nem bánod, ha egy sztori teli van csavarokkal
3. Ha nem tántorít vissza, hogy időnként mindenki hazudik.