Először is megpróbálom megmagyarázni, hogy mi lehet az oka annak, hogy ez a könyv csak 81 százalékos értékelésű molyon, Goodreads-en pedig csak 3,8. Nézzük csak meg a borítót: véres, azok az igazi, kaszabolós gyilkosos horrorfilmek jutnak róla eszünkbe. Ehhez képest a most divatos pszicho – thrillerek, de még sok horror könyv borítója is sokkal visszafogottabb.
Nem csoda hát, hogy meglepődik az olvasó, amikor rájön, hogy a belső lapokon egészen mást olvashat, mint, amit a könyv külsőségei sugallnak. Az eredeti borító sokkal jobban passzol a tartalomhoz, egészen jól előrevetíti, hogy itt most nem is magáról a sorozatgyilkosról lesz szó, hanem annak testvéréről és szerepéről. Lehetetlen vállalkozás megpróbálni behatárolni ennek a regénynek a műfaját: erősen lélektani (de nem lelkizős), de tekinthetünk rá családregényként is, hiszen nagyon mélyrehatóan megismerjük Korede és Ayoola családját, a rokonok élettörténetét és egymáshoz fűződő kapcsolatát.
 |
| Az eredeti borító |
Csak az alapsztori thrillerbe illő. A történet azzal nyit, hogy nővérként dolgozó, hétköznapi vagy már – már csúnyácska külsejű Korede, rohan a gyönyörű, ám feltehetően pszichopata testvére segítségére, hogy immár harmadik alkalommal segítsen neki eltüntetni, a „csupán önvédelemből” leszúrt aktuális pasiját. Ayoola, a hugica és Korede látszólag a két véglet az élet tiszteletének kapcsán. A fiatalabb lány a gyilkosságot követő napon, - a legkisebb megbánás nélkül -, már mosolygós szelfiket posztolna instagramra, míg Korede sokszor a halottakkal álmodik, gyakran látja őket maga előtt. Kettőjük közül csak ő érti meg, hogy Ayoola már sorozatgyilkos. Az idősebb lány, mások megmentésére tette fel az életét, de az idegenek megsegítése közel sem lehet olyan fontos, mint a hugicája támogatása. Aztán még tovább bonyolódik a történet: a mindenkit megbabonázó Ayoola betoppan nővére egyetlen magánszférájába, a kórházba. Itt ismerkedik meg Tade doktorral – Korede plátói szerelmével - , akit azonnal magába bolondít. A nővér az egyetlen, aki tudja, hogy milyen veszély leselkedik a doktorra...
 |
| forrás:https://www.ft.com/content/dc04480c-038c-11e9-99df-6183d3002ee1 |
A regény nagy hangsúlyt fektet a testvérek múltjára, gyerekkorára való visszaemlékezésekre, hogy megismerhessük, és talán kicsit megérthessük mindkettőjük viselkedésének, eltérő vagy azonos jellemének gyökereit. Az, ahogyan egy ilyen alapsztori mellett kibontakozik egy igen komoly mondanivalót magában hordozó családtörténet, az írónő zsenialitását bizonyítja. Ahogy azt már a cím is előrevetíti, az elbeszélő Korede, az ő lelki vívódásait, a testvére és önmaga iránti érzelmeinek hullámzását követhetjük végig. Ezek az érzelmek, gondolatfolyamok képezik az igazi magját a regénynek és nem a gyilkosságok. Korede megpróbál a realitás talaján maradni, igyekszik a jó és a rossz között kormányozni, bár saját magát soha nem azonosítja bűnösként, nem fogalmazza meg igazán az ő bűnrészességének jelentőségét. Választania kell a mindenkin, míg a saját testvérén is átgázoló hugicája és a való világ igazsága között. Ez a vívódás maga a regény.
 |
| forrás: https://www.youtube.com/watch?v=qYBmOeKju1g |
Az egész történetet még jobban megfűszerezi, hogy a cselekmény helyszíne Lagos, Nigéria. Egyediségét részben az adja, hogy ízelítőt kaptunk egy szinte ismeretlen társadalmi berendezkedésből, valamint a nők megítéléséről ebben az afrikai kultúrában. Bár a szerző szerint ez nem egy feminista regény, de talán lesznek néhányan, akik így (is) fognak tekinteni rá.
 |
| Lagos |
Oyinkan Braithwaite egyébként maga is lagosi származású, bár gyerekkorát javarészt Londonban töltötte, ahol jogot és kreatív írást tanult. Később aztán visszatért szülőhazájába. A Hugicám, a sorozatgyilkos mindössze 8 hét alatt készült el (guardian.ng). 2019-ben a Man Booker – díj döntős regényei közé került, öt nyelvre lefordították, és már a megfilmesítés jogát is eladták. Kérdés persze, hogy maga a film hogyan lesz felvezetve, mert ha thriller – horrorként, akkor csalódást okozhat a nézőknek. Ha pedig mégis thriller lesz belőle, az csalódást okozhat az olvasóknak.
 |
| Oyinkan Braithwaite |
A történetet fekete komédiának is definiálják és valóban pont annyi és olyan minőségű humor van a regényben, ami ehhez a témához illik, a lényeg talán mégis az, hogy ne próbáljuk beskatulyázni ezt a szerteágazó és nagyon összetett regényt. Ez a Hugicám, a sorozatgyilkos. Egy műfajnak sem felel meg, és megfelel mindnek. Nagy szavak ezek, de tényleg letehetetlen és feledhetetlen könyv, az idei évem egyik legjobb olvasmánya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése