Deborah Harkness - A boszorkányok elveszett könyve

Nem kell túl sokáig nézelődnünk a könyvesboltokban vagy a népszerű streaming oldalakon, hogy szembejöjjön velünk olyan tartalom, amiben vámpírok, boszorkányok vagy természetfeletti lények vannak.  Gondoljunk csak Stephanie Meyer Alkonyat – trilógiájának vagy a Vámpírnaplóknak a sikerére. Már a televíziós sorozatok fénykorában is nagy népeszűségnek örvendett a Bűbájos boszorkányok, de a boszikért való rajongásunk csúcsán a Harry Potter szereplői állnak. De miért ez a nagy rajongás?





forrás:despositphotos

Hosszú út vezetett azonban a boszorkányüldözésektől a mai, jelentősen barátságosabb boszorkánykép kialakulásához. A vallásosság jelentőségének csökkenésével a boszorkányoktól való félelem is átalakult valamiféle kíváncsisággá a misztikus, a természetfeletti iránt, és a boszik az írók kezei alatt is egyre inkább titokzatos, de kevésbé veszélyes karakterekké formálódtak. ( The Guardian, 2012).  A Guardian cikke azt is fejtegeti, hogy a boszorkányok olyan erős nőket testesítenek meg, amilyenek olykor lenni szeretnénk: titokzatos, csábító, hatalommal bíró, intelligens nők. Hogy a pasik mennyire rajonganak a boszorkányos történetekért azt nem tudom, de a férfi boszorkányok is hasonló tulajdonságokkal bírnak, ami szintén izgalmas lehet nemcsak a nők, hanem a férfiak számára  is. Mindenesetre a legfontosabb, amit ezek a történetek adni tudnak nekünk, hogy kirángatnak a fogaskerékből, kicsit félre tudjuk tenni a hétköznapi problémákat, utazást tehetünk egy varázslatos világba.





Deborah Harkness
forrás: deborahharkness.com



Ezt az "elszabadulás- élményt" garantáltan biztosítja Deborah Harkness igencsak vaskos kötete, A boszorkányok elveszett könyve is. A történészként és egyetemi tanárként ma is aktívan dolgozó Harkness 2008 – ban írta meg a Mindenszentek-trilógia első részét (www.webbiography.com), melyből filmsorozat is készült, amit az HBO GO-n nézhettek meg.



forrás: hbogo.hu

 A borító jól passzol hangulatában a könyv tartalmához, kellemes dombornyomással dísztett, jó simogatni, de én személy szerint örülnék egy praktikus e-könyv verziónak is, mert így kicsit nehezen utaztatható a könyv közel 700 oldala, keménykötésben. Nem annyira történetében, hanem inkább dinamikájában, hangulatában, összetettségében az Outlander (Diana Gabaldon) sorozathoz tudnám hasonlítani, legalábbis olyan érzéseket váltott ki belőlem, mint amikor azt olvastam. Ebben is, abban is jelentős szerepet kap a történelem, a csodálatos tájak és természetesen a szerelem. Bár Jamie és Claire párosát nem lehet felülmúlni (hiszen már majdnem olyan klasszikusnak számítanak, mint Mr. Darcy és Elizabeth Bennet a Büszkeség és balítéletből), azért Harkness történetének szerelmespárja is majdnem annyira közel kerül az olvasó szívéhez, mint ők.

forrás: libri.hu

 Diana, a boszorkány, aki egész életét varázslat nélkül, „normálisan” próbálta leélni és Matthew, a jó öreg vámpír szerelme az oxfordi Bodley könyvtárban indul. A varázserejét ritkán és nem szívesen használó Diana, véletlenül egy olyan kéziratra bukkan, amit természetfeletti lények sokasága keres hosszú évek óta, mert úgy gondolják, hogy ebben rejlik a boszorkányok, a vámpírok és a démonok életének kulcsa. Kezdetben tehát Matthew is a titokzatos Ashmole 782 – es iratért környékezi meg a fiatal történész lányt, de azért az olvasó már találkozásuk első pillanatában érzi a köztük fellángoló szikrát. Diana és a vámpír együtt kezdenek el dolgozni a kézirat felkutatásán, miközben szép lassan kibontakozik szerelmük, ami – mivel a fajok közötti keveredés tilos – mindkettőjükre, sőt családjaikra is veszélyt jelent. Így aztán Dianának is be kell ismernie, hogy „a normális csak dajkamese; mítosz, amit az emberek azért mesélnek egymásnak, hogy jobban érezzék magukat, amikor elsöprő erejű bizonyítékokkal szembesülnek arra nézve, hogy a legtöbb dolog, ami történik a világon, egyáltalán nem normális” (109.oldal).

forrás: adiscoveryofwitchesfrance.tumblr.com

Muszáj megemlítenem, hogy a mellékszereplők is nagyon szerethetőek, jól kidolgozott karakterek. Mind Matthew sok évszázados családja, mind Diana rokonai jó példái – túlzott érzelgősség nélkül - az igazi összetartásnak, a feltétel nélküli szeretnek. Mindegyikük legalább ugyanannyit ad a történet színvonalához és szeretethetőségéhez, mint maguk a főszereplők. Itt jegyezném meg, hogy a filmsorozat szereplőgárdáját is igen jól sikerült összeválogatnia az alkotóknak. Az ehhez hasonló történetekhez képest a természetfeletti lények is egyrészt sokkal emberibbek, másrészt letisztultabb a szerepük és a képességeik, harmadrészt pedig – bár ez furán hangzik, de sokkal tudományosabbak. A történetben például a vámpírokat többek között a farkasfalkák tanulmányozásával próbálják megérteni, de A fajok eredetének az esetleges idevágó részeivel is találkozhatunk.

forrás: amazon.com

Izgalmas még az a képletes időutazás is, amin keresztül megyünk a könyv olvasása során. Matthew, a vámpír ugyanis már sok évszázadot megélt, ezért hitelesen mesél történelmi korszakokról, különböző korok tudósairól, híres embereiről, háborúkról és békeidőkről. Ezek a kis mesék jól belesimulnak a történetmenetbe, nem akasztják meg az olvasást. Harkness egyébként is lendületesen, gördülékenyen, a történetnek megfelelő könnyedséggel, de irodalmi stílusban fogalmaz. Itt – ott néha, néhány tíz oldal erejéig talán kicsit laposabb a történet, de ez 700 oldal esetén azt hiszem megbocsátható. A trilógia első részének befejezése nagyon ütős lett, ráadásul a szerelmi szál is sok mindent tartogat még, úgyhogy itt aztán nincs mese, el kell olvasni a folytatást.

forrás: nytimes.com

 

Ha érdekel a természetfeletti, de unod már az Alkonyatot, akkor ezt a könyvet szeretni fogod. Minden benne van, ami kell egy jó kikapcsolódáshoz: történelem, kaland és szerelem. És ha te is rajongsz a boszorkányokért, ezután egyenesen imádni fogod őket.

 

 

A hivatkozott Guardian cikket pedig itt olvashatjátok el: https://www.theguardian.com/books/2012/jul/05/witches-in-fiction-and-history-blog