A legmegrázóbb könyvek, amiket olvastam

Önmarcangoló mártírként mintegy sírva keresem a fájdalmat a könyvekben, általában azok a történetek érintenek meg a legjobban, amelyek a legmegrázóbbak. Nem véletlen, hogy az ebben a listában található remekművek, szinte mind az abszolút kedvenceim közé is tartoznak.

1. Jodi Picoult: Tizenkilenc perc

Bár Jodi Picoult bár mindig részletes alapossággal nyúl igen komoly témákhoz, azért az ő művei még nem tartoznak a nehezebben olvasható szépirodalomhoz, inkább bestsellerek és viszonylag könnyen befogadhatók. Ez semmit sem von le a könyvei értékéből, sőt inkább hozzáaad: nagyon fontos témákat visz közel, könnyen érthető módon az olvasókhoz.  Jellemző a regényeire, hogy általában van bennük tárgyalótermi rész és szerelmi szál is ( még ott is, ahol ez semmit sem ad hozzá a sztorihoz). A Tizenkilenc perc is egy ilyen könyv, mégis az egészet tekintve annyira erős ez a történet, hogy eltörpülnek a hibák. Témája az iskolai lövöldözés, csakhogy olyan szerepekbe is bele kell helyezkednünk olvasás közben, ami kissé kényelmetlen lehet: belebújunk a lövöldöző bőrébe, a szülei, barátnője, iskolatársai bőrébe, de ugyancsak megismerjük a sértettek nézőpontját is. Szinte felőrli az olvasót a kettőség, amit érez: a halottak családjainak fájdalma és a gyilkos, valamint hozzátartozóinak szenvedése között vergődünk. Miközben látjuk a folyamatot, ami a tragédiához vezetett, rájövünk, hogy semmi sem szimplán fekete vagy fehér, még egy ilyen súlyos bűncselekmény sem.

(a kép forrása: moly.hu)
 

2. Robert Merle: Mesterségem a halál

Teljesen más történelmi korszakban játszódik, egészen más a cselekmény, mégis párhuzam vonható Jodi Picoult előbb említett művével. A könyv egy SS katona, ugyanakkor igen szimpatikus, rendszerető családapa, Rudolf Lang történetét mutatja be.  Az egyes szám első személyben elmesélt történet során megtudjuk, hogy a főszereplő, hogy szervezi meg az auschwitzi haláltábort, és a táborba szállított zsidók módszeres kivégzését. Itt is kapunk egy új nézőpontot: míg a náci katonák kapcsán legtöbbször az a kérdés merül fel bennünk, hogy hogyan lesz ilyen szörnyeteg egy emberből, addig ebben a könyvben, nemcsak, hogy választ kapunk erre, hanem még meg is értjük Rudolf Lang motivációját. Ez bizony egy fájó felismerés arra vonatkozólag, hogy nemcsak beteg, pszichopata emberek képesek társaikat ilyen szörnyűségeknek alávetni. Még megrázóbb a regény annak a ténynek a tükrében, hogy egy igaz történetről van szó. Az események Rudolf Höß  német SS – alezredes a nürnbergi per során elhangzott tanúvallomásain alapulnak.

 Rudolf Höß Auschwitzban
(kép forrása: Wikipédia)

3. Michael Cunningham : Az órák

Hamarabb láttam a filmet, mint olvastam a könyvet, ennek ellenére nem okozott csalódást, mivel a film gyakorlatilag szóról szóra követi a regényt. Szeretem, ahogy ez a könyv rávilágít az emberi sokféleség félelmetes gyönyörűségére. Nemcsak a három női főszereplő különbözőségére gondolok, hanem a mellékszereplőkére is: eltérő temperamentumok, más és más sikerélmények és kudarcok, különböző szexuális beállítottságok és egy könyv, Mrs. Dalloway története, ami mégis összefűzi ezt a sokféle embert.  A főszereplők más idősíkokban élnek, de mind drámai karakterek: Virginia Woolf, akiről tudjuk, hogy igen tragikus személyiség volt; Clarissa Vaughn, aki súlyosan beteg barátja születésnapjára készülve saját boldogságát is keresi; és Laura Braun, aki tele van szorongással az anya és a feleség szerepében egyaránt. Életüket összekapcsolja Mrs. Dalloway története, és néhány fájdalmas igazság az életről és halálról.  A filmet is merem ajánlani, nem okoz csalódást. Pulitzer – díjas könyv.

Három nagyszerű színésző a női főszerepekben
(kép forrása: Kiskegyed)

 

4. Charity Norman: Zuhanás

 Nem igazán akartam elolvasni, mert a családregényekről nekem valahogy a Régimódi történet jut eszembe Szabó Magdától, amit nagyon untam és sajnos ez egy ilyen akaratlan asszociáció, ami erősen él a fejemben. Most is azt gondolom egyébként, hogy nem mindegy, hogy milyen állapotban olvassuk ezt a könyvet. Szerintem kellően le kell lassulni hozzá, mert ugyan nem unalmas a sztori, de azért a mai világban ettől pörgősebb cselekményvezetéshez vagyunk szokva. Lassan bontakozik ki az egész történet, nem mondom, hogy nincsenek benne kiszámítható részek, ugyanakkor nagyon érdekesen alakulnak benne a lélekrajzok, a változások, és nemcsak személyen belül, hanem interperszonálisan, a családi struktúrát tekintve is.  Martha McNamara látta, ahogyan öt éves kisfia kiesik az erkélyről, és bár élet – halál közötti állapotba kerül gyermeke, mégis hallgat. A történet a balesetig(?) vezető események sorozatát meséli el, és nagyon komoly érzelmeket hoz felszínre. Mindeközben pedig részesei lehetünk a lenyűgöző Új – Zélandnak a kiváló tájleírásoknak köszönhetően. (Máris költöznék!)

 

(kép forrása: moly.hu)

5. Margaret Mazzantini : Újjászületés

Először is le kell szögeznem, hogy ez nálam az abszolút kedvenc, úgyhogy csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni.

A történet egy visszaemlékezés: Gemma és Diego szerelméről, házasságáról, gyermek iránti sóvárgásáról, miközben a háttérben dúl a szarajevói háború. Nyers, mégis lírai képet kapunk a borzalmakról: a háború kegyetlen gyilkosságairól, és a gyermekáldás lehetetlenségének szinte hasonlóan szörnyű fájdalmairól.  Miért ez a kedvenc?

Először is maga a könyv gyönyörű, és még szebbé válik a borító, amikor már jelentés is társul hozzá az olvasottak alapján.  Olvasás közben sokszor behajtottam a könyvet és megcirógattam az elejét. Másodszor az írónak olyan egyedi stílusa van, olyan gyönyörű és különleges metaforákat használ, amelyekkel eddig még nem találkoztam, főleg kortárs alkotóknál. Sőt, nagyon hiányolom manapság a nemcsak jól, hanem szépen megírt könyveket. Harmadszor ilyen mélylélektani drámát még sosem olvastam, egyszerűen elmondhatatlan mennyi fájdalom és szomorúság árad a történetből. A szereplők rendkívül szerethetőek és emberiek, talán pont ezért könnyű azonosulni velük. Az utolsó 200 oldalt végigsírtam, szinte megállás nélkül. Komoly, de nem nehéz szépirodalom a javából. Penélope Cruz főszereplésével film is készült belőle. Nem rossz, de meg sem közelíti a könyvet.

(kép forrása: moly.hu)